Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


3. fejezet - Új remény

2011.01.23

Még megbeszéltük, hogy hol találkozzunk mielőtt elindulunk, aztán ő el is ment. Sajnos Biancának 5 órája van úgyhogy még van egy szabad órám. És most is itt ülök a suli hátsó kertjében, és épp zenét hallgatok az egyik padon. Épp egy Linkin Park szám ordított a fülemben, mikor azt éreztem, hogy súly nehezedik a padra. Futólag oda pillantottam, és láttam, hogy csak egy ismeretlen lány. Újra lepillantottam, és belemélyedtem a zenébe. De épp, hogy kikapcsoltam volna, egy hideg érintést éreztem az egyik vállamon. Dühösen felnéztem, mert megint megzavartak. Követtem a szememmel, hogy ki a kéz tulajdonosa. De a lány helyett David terpeszkedett mellettem a padon. Kihúztam a fülhallgatót a fülemből.

- Szia. – Köszönt rám anélkül, hogy rám nézett volna.

- Hello. – Nem nagyon foglalkozott velem, úgy hogy gondoltam visszadugom a fülembe a fülhallgatót. Csakhogy ő elkapta a kezemet, mielőtt ezt megtehettem volna.

- Láttalak.

- Mi? – Nem értettem miről beszél.

- Jaj, ne add a hülyét. Láttalak téged meg a Summerst a pizzázó előtt enyelegni.

- Ezt miért kéred rajtam számon?

- Neked nem jelentett semmit az a csók köztünk? – Olyan arccal nézett rám, hogy azonnal elfogott a bűntudat.

- De. Csak te nem láttad az egészet. Ő kapott le…

- Ne játszd itt nekem az ártatlant. – Csattant fel. – Felesleges volt idejönnöm. Ugyanolyan vagy, mint a többi.

- Nem, én…

- Nem számít. – Felállt, és elindult nagy léptekkel. Felálltam én is, utána futottam.

- Várj meg! Kérlek! Hadd magyarázzam meg! – Megfogtam az egyik karját, de ő lerázta azt. – Kérlek… - Nem bírtam tovább. Úgy éreztem ketté szakadok. Az egyik felem az arcába mondta volna röhögve, hogy: „Igen! Csókolóztam vele. És?” A másik viszont a sírás szélén állt. Most viszont az utóbbi győzött, és eleredtek a könnyeim. Alig láttam Davidet a könnyfátyolon keresztül, de mégis megláttam mikor megtorpant a fuldokló, síró hangomon. Megfordult, és a szemeimbe nézett.

- Kérlek… - Ismételtem újra elcsukló hangon. A testem reszketett, és egyszer csak minden elsötétült. Aztán pár perccel később kiabálást hallottam. Óvatosan kinyitottam a szemeimet.

- Ashley! – David magasodott felettem, és két keze közé fogta az arcomat. Mikor észrevette, hogy eszméletemnél vagyok, megölelt, és felkapott a földről az ölébe. – Jól vagy? – Nézett rám aggodalmas szemekkel.

- Minden oké. – Lesütöttem a szemeimet. – Most már letehetsz. – Szót fogadott, és én ingadozva elindultam a szobámba. Ennek már vége. Nincs remény.

- Ashley, várj! – Kiáltott fel mögöttem.  Megfordított, és megölelt. – Sajnálom… - Súgta a fülembe. Ettől a szótól a testemet megkönnyebbülés járta át. Úgy éreztem újra ép vagyok. Én is megöleltem, és beletemettem az arcomat a mellkasába. Így álltunk perceken át. Nem vágytam arra, hogy azt mondja: szeretlek. Még nem. Csak hogy tartson így a karjaiban. – Megbocsátasz nekem valaha? – Éreztem, ahogy nagy levegőt vesz, és hosszan kifújja azt.

- Már megtörtént. – Mondtam nagyon halkan. Az egyik ujjával felemelte az állam, hogy lássa az arcomat. Felém mozdult, és lágyan megcsókolt. A telefonom elkezdett szólni a farzsebemben.

- Igen? – Szóltam bele.

- Hol vagy Ash? – Hallottam a háttéri zajt, és Joyo csacsogását.

- Jaj, bocs. Tök elfelejtettem. Mindjárt ott vagyok. Szia. – Köszöntem Tiffnek, és lecsuktam a telefont.

- Mennem kell. Elígérkeztem moziba a haverokkal. – Most szinte utáltam magam, hogy bele egyeztem Scott ajánlatába. Égető szükségem volt Davidre.

- De ugye látlak ma még? – Nézett kiskutya szemekkel rám.

- Persze. Mondjuk nyolckor a szobánk előtt? – Indultam el háttal az úticélom felé.

- Remek.

- Akkor szia! – Kacsintottam rá, és elkezdtem rohanni. Lélekszakadva futottam a suli kapuhoz. Végre odaértem, és kivágtam a suli kaput. Odasiettem a többiekhez.

- Itt vagyok. Bocs a késésért… Csak…elaludtam.

- Semmi. Bia hol van? – Nézett rám.

- Honnan tudnám?

- Hisz azt mondtad aludtál. – Forgatta a szemeit Tiff.

- Igen. De neki 5 órája volt.

- Ja. Oké. Rácsörgök. – Felcsúsztatta a telefonját, és tárcsázott. Kicsit messzebb ment, hogy halljon is valamit.

- Ash! Olyan rég láttalak már! – Johnny egyből letámadt, és megölelt.

- Mennyi ideje? 3 órája? – Kuncogtam.

- Miért? Az sok idő. Mit csináltatok Scottal amíg csicsikáltam?

- Ő… - Nem tudtam melyik részét mondjam el a történetnek.

- Elmentünk kajálni. – Szólalt meg Scott először mióta én is csatlakoztam hozzájuk.

- Na tehát. – Csapta össze a kezeit Tiffany. – Cia 5 perc múlva itt lesz. – Magával húzott a fiúktól jó messze.

- Tudom, hogy nem aludtál el. Hol voltál?- Vonta fel egyik szemöldökét kérdőn.

- Nyugi Tiff! – Raktam rá a kezeim a vállaira. Elkezdtem suttogni, nehogy még csak egy szót is meghalljon Scott. – Daviddel voltam.

- Ó… Így már értem miért késtél. – Mosolygott. Hangos lépteket hallottunk nem messze tőlünk.

- Hahó skacok! – Üdvözölt minket jó hangosan Bianca.

- Csáó Milédi! – Üdvözölte először Joyo. – Végre kibújtál a barlangodból! – Nevetett saját viccén.

- Johnny ne viccelődj, mert különben pofán baszlak! Helló csajszik mizujs? És veled Scotty?

- Szokásos. – Ingatta a fejét Scott.

- Nem sokkal több amióta taliztunk Cia. – Mosolyogtam rá.

- Szia Bia! Én vagyok Ash barátnője Tiffany. – Nyújtott kezet.

- Szia hugi! – Ölelte át egyik karjával Tiff nyakát, és adott egy barackot a fejére. – Aki Ash barátja az az enyém is. Ezért bírom csak ki Johnny képét… - Rázkódott össze a gondolattól is.

- Hély! Kinek ártottam én?! – Rakta védekezően a kezeit John.

- Senki. Csak jó téged szivatni. – Kuncogott Cia. – De menjünk, mert lekéssük a kezdést. – Gyorsan elsuhant mellettünk mi pedig követtük. Így gyorsan odaértünk. Odasietett a jegyárushoz, és vett 5 jegyet.

- Hadd fizessük ki! – Szólalt fel Tiffany.

- Azt már nem! Ti nem is dolgoztok. Ne költsétek el ami van.

- Oké. Te mondtad! – Mosolygott Johnny.

- Jó. Menjünk be! – Betessékelt minket, és leültünk a kijelölt helyünkre. Scott jobbra, mellette Jo, aztán Tiff, majd én és végül Bianca. És meg is kezdődött a film.

- Miért pont ezt nézzük meg? – Fordult felém Tiff.

- Miért gond? – Fordultam én is felé.

- Hát… vámpírok… vérfarkasok… nem jönnek be valami nagyon a fantasy filmek.

- Ne szóld le! – Mordult fel egyszerre Joyo és Bianca. Egymásra pillantottak és elnevették magukat.

- Az első közös tulajdonság. – Kuncogtam. Többet nem szólalt meg senki. Jó volt a film, de mintha saját magamat láttam volna, nem pedig Bellát. Szinte velem is ez történt, csak nem misztikus lényekkel vagyok összezárva. Ha a film szerinti beosztást nézzük, Scott lenne Jacob, David pedig Edward. Ahogy ezt átgondoltam átéreztem Bella helyzetét. Aztán felkapcsolták a villanyokat, mert véget ért a film.

- Ez jó volt! – Nyújtózkodott egyet Johnny. – Máskor is jöhetünk moziba.

- Ami azt illeti, mi lenne ha mi ketten jönnénk csak kettesben? – Vetette be Tiff a mosolyát.

- Miért ne jönnének a többiek is? – Forgatta a szemeit Joyo.

- Hát, mert… izé… - Tiffany nem tudta, hogy fejezze ki magát.

- Mire akarsz kilyukadni? – Nézett értetlenül John.

- Csak nem azt mondod, hogy…? – Nézett ide Bianca is. – Hisz Joyo buzi.

- Mi?! Te meleg vagy?! – Pattant fel meglepettségében Tiff. Én is tátott szájjal bámultam.

- Nem is tudtad? – Nevetett Scott. Mondjuk ez sok mindent megmagyaráz…

- Én… Mennem kell. – Sietett el Tiff.

- Ugye nem volt belém szerelmes? – Nézett rám bűnbánóan John.

- De… - Nyeltem egyet.

- Hú… Az nem jó. Azt hittem tudja.

- Honnan tudta volna? – Emeltem fel az egyik szemöldököm.

- Na de nem megyünk? – Szólalt fel hangosan Cia.

- De. Menjünk. – Tápászkodtam fel. – És mindenkinek tetszett?

- Uncsi. – Vágta rá egyből Scott.

- Jó. – Mondta lezseren Bianca.

- Király! – Ugrált fel-le Joyo. – Csak kár, hogy elolvastam már és tudtam mi lesz a vége…

- Hű… És nincs meg neked véletlenül? – Siettem oda hozzá. Mit se érdekelt, hogy így pár centire vagyok csak Scottól.

- De. Mind a 4. – Veregette meg a mellkasát büszkén. – Oda adom ha akarod.

- Köszi! Csak akkor a harmadikat add oda. A másodikat már úgy is tudom miről szól.

- De könyvbe tök más. – Ingatta a fejét Johnny. – Úgy jobban átérzed az érzelmeket. – ”Hidd el én így is átérzem.”

- Hát… - Bár kíváncsi vagyok, hogy Bella, hogy éli még a dolgokat 600 oldalban. Úgy biztos más. – Na jó. – Egyeztem bele végül. Pont oda értünk a koleszhoz mire ezt megvitattuk.

- Ha most feljössz velem, akkor oda is adom. – Bementünk az ajtón, és ahogy oda értünk a lifthez egyből elhadartam a szavakat.

- Ahha. Az jó lenne. Köszi. – Beszálltunk, és miután Scott és Bia kiszálltak a másodikon, John benyomta a hármas gombot.

- Különben én sem tudtam, hogy… homoszexuális vagy. – Nehezen tudtam ezt a tényt elfogadni.

- Gondoltam. Sajnálom, hogy csalódást kellett okoznom. – Mondta ki a szavakat gúnyos hangon, és kiszállt a liftből én pedig követtem.

- Engem nem zavar. Aranyos srác vagy. És még mindig az egyik legjobb barátom vagy. – Veregettem meg a vállát.

- Nem mindenki gondolja így. Jó ezt hallani. – Fújt egyet, és kitárta az ajtót. Senki se volt bent.

- Hol van a szobatársad? – Csuktam be magam mögött az ajtót.

- Próbán. Színdarabban szerepel. – Kezdett el keresgélni a szekrényében.

- Én is szeretem a színházat.

- Akkor miért nem jelentkezel? – Nézett rám a válla fölött.

- Mert max. csak olyanra jelentkeznék, ami érdekel. Mondjuk valamilyen vámpír történetre. – Kuncogtam az ötleten.

- Lehet ötleteket adni. És ami tetszik a forgatókönyvírónak, azt berakják valamelyik előadásra. Annál hamarabb amennyire tetszik neki. – Végre megtalálta, és kiemelte a 3 könyvet. – Én is ajánlottam egyet. Csak nem tetszett neki.

- Micsodát? – Fogtam meg a könyveket.

- Hát Halloweenre terveztem. Arra gondoltam, hogy lenne egy cukor város, aminek a lakói boldogan élnek. Ám a kalandor emberek megtámadják őket, és megeszik a város lakosait. – Mondta büszke hangon.

- Ez nagyon… - Kiskutya szemekkel nézett rám, nem bírtam elmondani az igazságot, hogy gyerekes. – különleges. De most mennem kell. És kösz a könyveket! – Nyitottam ki az ajtót magam előtt.

- Nincs mit! Szia! – Integetett nekem. Visszaintegettem én is mielőtt becsuktam az ajtót. Elbattyogtam a liftig és meghívtam. Nem kellett sokat várnom, már fel is ért. Beléptem, és benyomtam a kettes gombot. Hamar leért, kiszálltam és elkezdtem a könyveket vizsgálni. A második köteten egy holdvirág volt, ezt egyből felismertem. A következőn egy elszakadt szalag díszelgett. Mire a negyediket a kezembe vehettem volna, nekimentem valakinek.

- Nézz a lábad elé! – Förmedt rám. Elemeltem a könyvet az arcom elől. – Ash? – Állt előttem Dave.

- Igen. Bocs, hogy neked mentem. – A mellkasom elé fogtam a könyveket, és az ajtónk felé fordultam.

- Az sose baj, ha te jössz nekem. – Fogta meg a karom marasztalóan. – Maradj még!

- Hisz nyolcra beszéltük meg a találkozót. – Nyomtam le a kilincset. – Most még csak fél négy van. – Muszáj elolvasnom a 3. részt, hogy mi lesz Jacobbal. – Majd nyolckor találkozunk. – Leráztam a karját, és bementem. Bia sehol. Végre egyedül. A biztonság kedvéért elfordítottam a zárban a kulcsot. Rávetettem magam az ágyra, és kinyitottam az Eclipset. Már vagy 2 és fél órája fekszek így, és így is maradtam volna, ha nem dörömböl valaki. Feltápászkodtam, elfordítottam a kulcsot, és kitártam az ajtót.

- Én vagyok! – Támaszkodott az ajtófélfán Cia. – Minek zártad kulcsra? – Biccentett a zár felé.

- Hogy nyugodtan olvashassak. – Engedtem be Biát, és behajtottam az ajtót.

- Én meg már azt hittem… - Felemeltem az egyik szemöldökömet. – Á, semmi! – Rázta meg a fejét. Megvontam a vállam, és lehuppantam az ágyamra.

- És… hol voltál? – Nyújtottam meg az É-t a drámai hatás kedvéért.

- Drámatagozaton. Próbáltunk az új előadásra.

- Mire? – Vettem a kezembe a félbehagyott könyvet.

- A Bújj, bújj szellemet. Valamelyik nyomi találta ki a csoportból. De karácsonyra, mint mindig a Rómeó és Júliát adjuk. Már tavaly se kaptam meg Júlia szerepét, és most se fogom. Te miért nem jelentkezel? Talán még sikerrel is járhatnál. – Kacsintott rám.

- Én?!  Á, nem. Nekem nem menne.

- Azért gondold meg. – Kinyitotta a táskáját, és nekiállt a leckének. Én nem is írtam… és már nem is fogok. Fél 7 van. Már csak másfél órám van és még csak a 121. oldalon tartok. Nincs mindenre időm. Beállítottam a telefonomon az emlékeztetőt 7:50-re, nehogy elfelejtsem. Így ültem tehát majdnem másfél órán át, a könyvvel az ölemben. Majd ijedtemben még az ágyról is leestem, amint a telefonom rezegni kezdett a kezemben.

- Te meg mi a francot csinálsz? – Kuncogott rajtam Bianca, ahogy a fenekemet simogatom fájdalmas arccal.

- Csak… csak lecsúsztam az ágyról. – Felálltam és leraktam a könyvet az éjjeli szekrényemre. – Átmegyek… Tiffhez dumálni. Majd jövök. Szia. – Tártam ki az ajtót.

- Oké. Szia. – Pillantott fel a könyvéből. Gyorsan becsuktam az ajtót, és leültem a padra. 7:55, még időben vagyok. És Dave sincs itt még. Nem sokáig ültem egyedül, mert David épp most lépett ki az ajtón.

- Hello Ashley! – Sietett oda hozzám. – Azt hittem már sosem lesz nyolc óra! – Mosolygott rám, ahogy leült mellém.

- Aha, én is. – Ásítottam egy nagyot.

- Álmos vagy? Átrakhatjuk máskorra, ha neked úgy jobb. – Állt fel. Gondolkodtam egy pillanatot, hogy itt akarok-e lenni. Jó lett volna Davvel lenni, de olvasni is jó volna. Nem! Egy könyv nem győzhet egy ember fölött.

- Nem. Jó lesz most. – Fogtam meg a kezét. Letérdelt elém, és rárakta a kezeit a térdemre. Felemelkedett hozzám, és elkezdte a nyakamat csókolgatni, míg a számhoz nem ért. De ekkor mohón, és követelőzően rátapadt az ajkaimra. Csak a levegőhiány miatt váltunk el, de azonnal újra letámadt. Eszembe jutott, ahogy Scott csókolt meg a minap. Gyengéden, és nem követelőzően. Kezdtem vágyni a Scottal való beszélgetések után. David érezte, hogy valami nem stimmel, úgyhogy megszakította a csókot.

- Mi a baj?

- Én… - Nyeltem egyet. – semmi baj.

- Ne mondj olyat, ami nem igaz. – Ült le mellém. – Látom rajtad. Mondd el.

- Csak… most nem megy. – Hajtottam le a fejem. – Sajnálom.

- Nem kell érte bocsánatot kérned. Majd máskor. – Állt fel. – Például… pénteken ráérsz? – Fordult felém mielőtt lenyomta volna a kilincset. Bólintottam tétovázás nélkül. – Piknikezhetnénk. – Mosolygott rám utoljára, és bement a szobájába. Én pedig csak ültem magamba roskadva. Nem értettem magamat. Hisz Daviddel akartam lenni. Kavarogtak bennem az érzések. Olyannyira vágytam arra, hogy Scott karjaiban lehessek, hogy képes lettem volna rárontani. De tudtam, hogy nem tehetem. Hisz én mondtam, hogy nem lehet semmi köztünk. Akkor miért vágytam rá mégis? Nem értek semmit. És Scott elfogadta… Nem tiltakozott. Akkor most melyiküket szeretem? Így ülhettem volna magamba roskadva, hacsak Scott ki nem ront a szobájából. Felemeltem a fejem és láttam, hogy a szobánkba tart. Ám, mikor rám nézett, ledermedt.

- Ashley? – Kérdezte rémült hangon. – Te sírsz? – Indult el felém. Megtapogattam az arcom, és tényleg nedves volt. Észre se vettem, hogy kifolytak a könnyeim. Leült mellém a pad szélére, hogy még véletlenül se legyen közel hozzám.

- Mi a baj? – Kérdezte aggodalmas hangon. Nem tudtam, mit feleljek. Úgy vágytam az érintésére… hogy megöleljen.

- Én… - Nem bírtam beszélni. Bár hozzá érhetnék… Nem tudom, talán megérezte, hogy szükségem van egy ember közelségére és felállt, lehajolt majd megölelt. Én is felálltam és szorosan átöleltem. Újra eleredtek a könnyeim, de most a boldogságtól, hogy a karjaiban lehetek.

- Semmi baj… - Simogatta meg egyik kezével a fejemet. – Mondd, miért sírsz? – Állt messzebb tőlem és emelte fel egyik kezével az államat.

- Én csak… bár belelátnál a fejembe… - Sóhajtottam.

- Meggondoltad magad? – Törölt le egy könnycseppet az arcomról, és mélyen a szemembe nézett.

- Nem csak… minden olyan zavaros… - Hunytam le a szemem.

- Nem érted az érzéseidet, igaz? – Mondta mély bánattal a hangjában. Hogy tudja mindig így kitalálni…?

- Igen. – Adtam igazat.

- Kibe vagy szerelmes valójában? – Akadt el a légzése.

- Nem tudom… - Fogtam meg a fejemet. – Attól tartok, ha nem vagyok a barátnőd… csak a legjobb barátod, akkor elhagysz. Félek, hogy elveszítlek… - Csuklott el a hangom. Éreztem, ahogy Scott egy mély levegőt vesz.

- Én mindig itt leszek neked… - ölelt meg még szorosabban, mint eddig valaha.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Sophye

(Admin, 2011.01.31 16:58)

Igen látom, megvan az öt komment. Így jön a folyti.:D
Üdv: Sophye

Sissy

(Sissy, 2011.01.31 15:53)

Ez az én vagyok az 5. komment
várom már a folytit!!!:)))))))))))))))

Roxy

(Roxy, 2011.01.27 17:22)

itt van a 4. kommi folytasd!!!

Sophye

(Admin, 2011.01.26 17:41)

Örülök, hogy tetszik.:D
Már csak 2 komi kell, szóval hajrá!(:
Üdv: Sophye

Rina

(Midori (Rina), 2011.01.25 21:29)

Egyre jobb^^ Csak így tovább:P

2. Nagyon jó lett!!!

(koltai7, 2011.01.24 18:26)

Ez már a 2., úgyhogy most már csak 3 komi kell! Nagyon izgi lett, rem hamar meg lesz az az 5 komi! ^.^

Sophye

(Admin, 2011.01.24 17:53)

Köszi örülök, hogy tetszik.:D
Amint jön az ihlet, folytatom.:D De ehhez most már min. 5 komment kell.(:
Csak akkor rakom fel. Szóval hajrá, keress embereket és hívd meg őket nyugodtan.^^
Üdv: Sophye

xénia

(xénia, 2011.01.23 18:49)

ez nagyon JÓ lett!!! Lécci folytasd minél hamarbb!!!!!!!!!!!!!! pusy:)

 

 

Profilkép



Chat


Levelezőlista




Archívum

Naptár
<< November / 2020 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 75682
Hónap: 784
Nap: 26