Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


5. Fejezet - Ki mondta, hogy a fiú-lány barátság könnyű?

2011.06.20

5. Ki mondta, hogy a fiú-lány barátság könnyű?

Drámán alig figyeltem mit kell csinálni. Az eszem máshol járt. Tiffany szavai visszhangoztak a fejemben. „Ha annyira nem kell neked David, add nekem!... Csak a nyavalygás!... Mindig csak: nem tudok választani!...”

- Igaza van… - suttogtam halkan. De Scott így is meghallotta.

- Nem igaz. – válaszolta halkan, és felállt. – Mia! Szeretnék jelentkezni Rómeó szerepére! – mindenki ledermedt, még Mia is. – Ez a hallgatag fiú tud beszélni is? – gondolhatta.

- Hát ez remek. Gyere el a délutáni meghallgatásra. – mondta, majd újra a dráma tagozatosokra koncentrált az osztályból.

- Hogy-hogy jelentkeztél? – kérdeztem.

- Olvastam, hogy az ilyesmi plusz pontot ad. És pont testhez álló szerep. – ült le. – De örülnék, ha nem valamelyik stréber rondaság kapná meg Júlia szerepét. Nem lenne hozzá undorom.

- Miért?

- Tudod, ők egy szerelmes pár és így gyakorlatilag a csókolózás elkerülhetetlen. – grimaszolt a gondolaton is. – De kell az a 70 pont.

- 70 pont? – köpni-nyelni sem tudtam. – Még a sportokra is csak 50 pontot kapsz.

- Igen. Ezért akarok egy főszerepet. Ha csak mellékszerepet kapsz az csak 40 pontot ér. És én annyival nem érem be. Ahova én akarok menni minimum 600 pontot el kell érned a gimiben. És nekem még 1 pontom sincs. – fújt egyet. Én csak bámultam rá. Sosem beszélt még ennyit egyszerre. Szinte sokkolt. – Mivan? – szólalt meg váratlanul. Összerezzentem annyira bebambultam.

- Semmi, semmi. – ráztam meg a fejemet.

- Rendben… skacok mindjárt vége az órának. Akkor, aki akar valamelyik szerepre jelentkezni, írja fel a nevét. Hétfőig lehet jelentkezni. A páros meghallgatások kedden, a szólók szerdán lesznek megtartva. A jelentkezési lapot a faliújságon találjátok a koli épületben.

- Te nem jelentkezel? – fordult felém Scott.

- Inkább nem. Nekem nem menne. – ingattam a fejem.

- Pedig veled szívesen szerepelnék. – mosolygott rám. Kicsöngettek, és én az ajtó felé vettem az irányt. De Mia megállított.

- Te vagy Ashley, igaz? – intettem, hogy igen és kikerültem, hogy tovább mehessek. – Bianca beajánlott nálam Júliának téged. – lassan megfordultam.

- Mi? – képedtem el.

- Bianca csak néha ajánl be embereket, főleg ha arra a szerepre Ő is pályázik. Szóval, tehetségesnek kell lenned, ha Ő téged jelentkeztet és nem saját magát. – mosolygott rám. – Tehát gondold meg. Úgy látom, kijössz Scottal így akár páros meghallgatásra is jöhetnél. Ez jól mutatna a fősuli jelentkezési lapodon is. Ajánlással akár 80 pontot is kaphatsz. Főleg ha még az alakításod is jó. Gondolkodj rajta. – intett, hogy mehetek. Én csak értetlenül álltam, mint mindig. 80 pont! Annyit még versenyekkel sem érhetek el. És Scottal játszhatnék együtt. Még van időm dönteni.

- Na, hogy döntesz? – csapódik mellém Scott.

- Még nem tudom. – sütöm le a pilláimat. Joyo is odasietett hozzánk Jo társaságában. Tök kimentek a fejemből, hogy Scott mellett ültem.

- Te aztán szerencsés vagy, csajszi! – szólal meg John. – Én is eljátszanám Júlia szerepét! – búslakodik.

- Hisz te fiú vagy. – csúszik ki a számon elfelejtve, hogy meleg.

- Látnád magas sarkúban menni. – neveti el magát Scott. Jonathan  csak feszengve megy mellettünk, szótlanul.

- És te nem jelentkezel valamelyik szerepre Jonathan? – szólalok meg végül. – Úgy hallottam dráma tagozatos vagy.

- Ami azt illeti, de. – fújt egyet. – Rómeó szerepére akartam, de azt Mia lefoglalta Scottnak. – meredt le maga elé.

- Bocs haver, én nem tudtam. – látszott rajta, hogy tényleg bánja.

- Semmi baj. – mosolygott rá. Az arcán nyoma sem volt haragnak. – Megkaptam Júlia apjának a szerepét. És az igyekezetért – forgatta a szemeit. – kapok 60 pontot.

- Az egész jó. – veregette meg a vállát Scott.

- Kösz. – csaptak bele egymás kezébe. – De te tényleg jelentkezhetnél. – fordult hozzám Jonathan. – Illene rád a szerep.

- Ja, biztos. – helyeseltem, hogy végre leszálljanak a témáról.

- És mi volt az a veszekedés Tiffanyval? – szólalt meg váratlanul Jo. Joyo és Scott meg sem szólalt, így nekem kellett magyarázkodnom.

- Csak… nézeteltéréseink vannak… De majd úgyis kibékülünk.

- Értem. – biccentett Jonathan.

- És úgy gondolod így fog történni? – szegezte nekem a kérdést Scott.

- Kötve hiszem. – ingattam a fejem a gondolaton, ahogy Tiffany bocsánatot kér. – Én nem kérek bocsánatot, az tuti.

- Te tudod. – mosolygott fanyarul Scott.

- Alig várom már a hétvégét! – szólalt meg John.

- Miért is? – kérdeztem.

- Mert akkor irány haza. – mosolygott. – Ti haza mentek? – intett felénk.

- Nem hiszem. – mondtuk egyszerre Scottal egy sóhajtás kíséretében.

- Miért?

- Elég ruhát hoztam. Három hétig is elég. – válaszolta Scott.

- A szüleim, úgy sincsenek otthon. – nyögtem én is ki.

- Honnan veszed? – szólalt meg Jo is.

- Sosincsenek otthon. Apám valahol üzletel, az anyám meg itthon vezeti a vállalatot. Ha legalább 1 hetet itthon tölt valamelyikük az már csoda. – sóhajtottam. – Mindkettőjüket egy szobában utoljára 7 évesen láttam. Aztán a nagyapa meghalt, és apa vette át a céget. Így sosem volt idejük velünk lenni. Dadák neveltek fel. Általánosban mindig azt mondták milyen szerencsés vagyok. De arra sosem gondoltak, hogy a pénz nem válik szeretetté. – sütöttem le a szemem. – Mindegy. Már megszoktam. – erőltettem egy mosolyt az arcomra.

- Ez szörnyű. – karolt át Joyo. – Rossz lehetett neked… De most már itt vagyok én neked! – nevette el magát.

- Köszi, de nem kell pótmama. – kuncogtam.

- Gondold meg. – vágott komoly képet.

- Nem valószínű. De ha meggondolnám magam, akkor rád esne a választás. – mosolyogtam rá.

- Köszi! – ugrott a nyakamba. De le is szállt, mert megérkeztünk a koleszhoz és mindenki minket nézett.

- Akkor majd holnap találkozunk. – intett nekünk Jo és elsietett.

- Hova ment? – kérdeztem.

- Dráma szakkörre. Próbálnak a Halloween-i előadásra.

- De hisz az még két hónap. – szólalt meg Scott.

- Tudom. De még ez nagyon elsődleges próba. Most csak a dráma szakkörösök próbálnak. Mia megnézi, hogy a választott szerephez az az illető jó-e. Ha nem akkor válogatást tart később. Tehát a szakkörösök előnyt élveznek.

- És hogy-hogy olyan korán lesz a válogatás a Rómeó és Júliára? – kérdeztem miközben beszálltunk a liftbe.

- Azért, mert ezt a darabot Mia szívügyeként kezeli és a szereplőket is nagy gonddal választja ki. És ha netán a választott személy megbetegszik vagy baleset éri, netán elköltöznek, vagy esetleg közbe jön neki valami, még marad ideje új válogatásra is. Tehát attól még, hogy most jövő héten lesz a meghallgatás, nem kezditek el máris a próbákat. Azon kívül, ha nem talál olyan embert egy szerepre, ami ráillik, pótmeghallgatást is tart. – hadarta el jó gyorsan. Majd elköszönt és kiszállt a liftből. Scottal hallgattunk, ahogy egymás mellett álltunk, aztán kiszálltunk és mentünk a saját szobánkba. Benyitottam az üres szobába és leültem az ágyamra. Nem szerettem egymagamban lenni, mert akkor elkezdett járni az agyam. És akkor a gondolataim megint Tiffany felé terelődtek volna, a fájdalmas szavaira, amik igazak voltak. De nem marcangoltam magam tovább inkább nekiálltam a tömérdek házi feladatnak.

Szép lassan végeztem mindennel hat órára. Fél hét körül Bianca is becammogott a szobánkba, ledobta magát az ágyára és azóta le sem veszi rólam a tekintetét. Egy idő után megelégeltem a dolgot és rámordultam az említettre.

- Mit nézel folyton? – fakadtam ki. A szemem szinte szikrákat szórt.

- Semmit… semmit… csak… csak… - dadogott ott nekem.

- Mondd már! – parancsoltam rá jó hangosan.

- Csak izé… tetszik nekem a bátyád… - sütötte le pilláit szégyenlősen.

- És? Mi közöm hozzá?

- Hát csak gondoltam bemutathatnál neki… vagy valami… - pirult el újra. Ha tehettem volna belevertem volna a fejem a falba. Mint egy dedós kislány!

- Kerítőnek nézel? – mutattam magamra.

- Nem dehogy! De Marc még nekem is túl nagy falat… Ő a suli Casanovája… Nem mehetek csak úgy oda, hogy: Hé, tetszel nekem! – forgatta a szemeit, mintha őrült ötlet lenne.

- Miért ne? – kuncogtam. – Ő is ugyanolyan normális ember, mint mi. Hidd el, ismerem a bátyámat. Nem akad ki ilyenektől. Sőt! Belevaló csajnak hinne, mert nem ijedtél be tőle és nem is zaklatod, mint a többi liba. – itt gondolatba egyből Jessica jutott az eszembe akaratlanul is. – Egy próbát megér, nem?

- De, igazad van! – csapta homlokon magát. Felpattant és kiviharzott az ajtón. – Majd jövök! – kiáltott vissza búcsúzóul.

Húsz perccel később ugyanolyan lezseren battyogott be az ajtón, majd feküdt az ágyára. Én csak ültem az ágyamon egy könyvet olvasva. Aztán hallottam, hogy nagyokat sóhajtozik. Úgy döntöttem nem törődöm vele, de Ő egyre csak sóhajtozott. Végül nem bírtam türtőztetni magam és rákérdeztem.

- Na, mi volt?

- Semmi. Mire odaértem elment a próbáról. – sóhajtotta búsan.

- Aha. – meredtem rá újra a könyvre. Részemről be lett fejezve a beszélgetés.

- Megvagytok Scottal? – kérdezett rá a legbizonytalanabb pontra.

- Persze. Kezdem megismerni közelebbről. Rájöttem, hogy egy nagyon kedves srác, aki egy igazi jó barátom lehet. – bár ez csak a fele volt az igazságnak. Hogy úgy érzem, belehabarodtam… hogy vele olyan, mintha nem napok, hanem évek óta ismerném. – Kezdem megkedvelni.

Csalódottságot véltem felfedezni a pillantásában, de csak ennyit mondott:

- Értem. – többet nem szóltunk egymáshoz, csak feküdtünk az ágyunkon. Aztán nyolc órakor elmentem fürödni. Élveztem, ahogy a forró víz rám csorgott a zuhanyrózsából. Nekidőltem a hideg falnak s vártam, hogy felmelegedjen a testem. Lejjebb vettem a víz sugarát, mert elfelejtettem a sampont odavinni a zuhanyfülkéhez. De ahogy halkabb lett a víz csobogása, beszélgetés hangjai szűrődtek be az ajtón kívülről. Odasétáltam az ajtóhoz és nekitámasztottam a fülem, hogy jobban halljam.

- Már megint ez történik. – mondta búsan egy mély hang.

- Nem kell így lennie. Harcolj érte az istenért! – ezt a hangot felismertem elsőre. Senkinek a hangja nem volt ilyen magabiztos, és tiszteletet követelő, mint Biancáé. – Nem állhatsz tétlenül azt várva, hogy minden rendbe jön, míg végül kicsúszik a kezeid közül. – kiálltott az ismeretlenre a kelleténél hangosabban.

- De én számára nem vagyok ellenfél. Ő a lányok közt bálvány. Csakúgy, mint Ashley szemében. – ekkor jöttem rá ki is a téma: Én és David. S ekkor jöttem rá, hogy kivel beszélget Bia: Scottal. – És én? Én semmi vagyok… Egy nagy semmi. – hallottam, hogy mélyet sóhajt. – Csak egy haver.

- És ha igen? Változtass rajta!

- De Ő sokkal jobb nálam.

- Vagy te is olyan jó, mint Ő. Nézz már magadra Scott! Régen érted is oda volt minden csaj. Csak amióta ilyen mogorva és zárkózott lettél… De neked is van ugyanannyi esélyed hozzá! – legszívesebben kirohantam volna, majd jó erősen megráztam volna ráordítva: Te nem látsz öreg?! Hisz a szép szemei, ahogy rám néztek, azóta érzek így iránta… hogy úgy érzem… szeretem…

Végül abbahagyták a beszélgetést, mert észrevették a nagy csöndet a fürdőben.

- Nekem mennem kell. – hallottam, ahogy Scott kisiet az ajtón. Én csak hallgattam s nekitámasztottam a hátam az ajtónak.

- Úgyis tudom, hogy hallgatóztál Ash. – sóhajtott Bianca. – Gyere már ki. – parancsolt rám végül. Lassan kikukkantottam az ajtón, majd kisétáltam.

- Bocs, hogy hallgatóztam. – mondtam neki, de ennek az ellentétét éreztem. Örültem, hogy végre hallottam Scottot nyíltan az érzéseiről beszélni. Leültem az ágyamra és többet nem szóltam Biához. Nem akartam erről többet beszélni, ám Ő ezt nem így érezte:

- Miért hallgatóztál? – szegezte nekem a kérdést. Erre magam sem tudtam a választ. Vajon kíváncsiságból tettem? Hajtott a vágy, hogy többet tudjak Scott múltjáról? Rengeteg kérdés torlódott fel bennem, de egyre sem tudtam válaszolni. Vajon miért nem?

- Nem tudom. Csak… gondolkodás nélkül megtettem.

- Értem. – többet nem érdeklődött e felől, hanem inkább lefeküdt aludni. Nemsokára elnyomott az álom.

Már egy hét is elmúlt azóta amióta kihallgattam Ciáékat, azóta Scott hozzám sem szól, és mindig Jessel lóg. Féltékeny vagyok rá. Scott jelentkezett Rómeó szerepére, amit meg is kapott. Jessicával volt páros meghallgatáson, de Jess nem kapta meg a másik főszerepet. John azt mondta, Mia arra hivatkozott, hogy másnak tartja fent a szerepet. Bár nem mondta, tudom, hogy rám célzott. Most csütörtökön tart pótmeghallgatást, én pedig csak azért is felírtam magam, meg persze Davidet.

- Engem is felírsz? – mindenhova együtt mentünk, így nem tudtam titokban tartani.

- Ha már Rómeó szerepet nem is kapod meg, de szeretnék veled együtt játszani. – mosolyogtam rá kedvesen.

- Én is szeretnék. – bólogatott és elindult a színházterem felé.

- De csak holnap lesznek a meghallgatások.

- Tudom. De Jessnek már próbái vannak. – húzott magával, meg se kérdezve, hogy megyek-e.  De bementem végül is vele a színházterembe. Legalább láthatom Biancát és Jonathant játszani.

- Szasz bátyó! – jött oda hozzánk Jessica. – Hogy vagytok? – kacsintott rám. Nem értettemezt miért csinálta, de később rájöttem, mert Scott ballagott oda lezseren. Ez a mocsok ribanc, direkt ölelgeti itt előttem Scottot, mert tudja, hogy féltékeny vagyok rá.

- Jól, köszi. – fogtam meg Dave kezét. – És ti? Megvagytok? – erőltettem az ajkaimra egy mosolyt. Rápillantottam Scottra aki a Daviddel összekulcsolt kezünket leste. A régi boldog arcának már csak az árnya maradt meg.

- Remekül megvagyunk. Igaz, szerelmem? – Scott megrándult a váratlan megszólítástól. Felnézett rám, az arcomba fúrta tekintetét és rezzenéstelen arccal válaszolt.

- Hát persze. Jessica remek barátnő.

- Most szívem szerint sírva futottam volna el, de e helyett elfordítottam az arcom és próbáltam visszatartani az égető könnyeket. Megtöröltem fél kezemmel az arcom.

- Megyek és köszönök Jonathannak. Mindjárt jövök. – engedtem el Dave kezét.

- Oké. – nyomott egy puszit a számra. Odasiettem Jonathanhez.

- Hali Ashley! – köszöntött Jo.

- Szia! Mi a helyzet a darabbal?

- Scott megkapta Rómeó szerepét.

- Azt én is tudom…

- Csak nem Ashley Stuart hangját hallom? – sietett oda Mia.

- De. Szia Mia! – húztam széles mosolyra a szám.

- Az én Júliám! – ennél a résznél átölelte a vállamat. – Hol voltál te csaj a meghallgatás helyett? Egész végig rád vártam! – Meg persze a szőke hős mártírra, aki meg is jelent egy pláza cicával. Azt hittem veled jön, de csalódnom kellett… - magyarázott egyfolytában. Én csak némán hallgattam, de volt egy szint, amikor közbe szóltam.

- Jövök a pótmeghallgatásra, nyugi.

- Helyes. Elvárom tőled. Ha te nem jössz, akkor annak a felszínes kedvességű ribancnak adhatom a szerepet… Akkor tuti nem aludnék éjjelente. Nekem ez borzasztóan fontos. Remélem megérted. – nézett rám szúrós szempárral.

- Igen, persze. – vigyorogtam rá. Majd Jonathan felé fordultam. – Nem láttad mostanában Biancát? Csak aludni megy a koleszba, kora reggel meg felszívódik.

- Ömasszem bepasizott. – intézte el egy vállrándítással. – Mostanában próbára is alig jár be.

- Értem. De ha látnád, szólj neki, hogy kerestem. Na, mentem… Szia!

- Szia. – búcsúzott el tőlem, s visszafordult a többi színészpalánta felé. Én visszasétáltam kelletlenül Scottékhoz.

- Á, Ashley. Épp rólad beszélgettünk, hogy remekül játszanád Júliát. – ölelte át a vállamat Dave. Ránéztem Jessre és mit láttam? Dühös tekintetet, karba tett kezet. Ezt is vártam. Féltékeny volt, hogy én könnyedén megkapom a szerepet. Ez egy kis vidámságot öntött belém.

- Ezért is jelentkeztem a szerepre. – bólogattam helyeslően.

- Na, de mi megyünk, kezdődik a próba. – mondta Jessica és magával cibálta sietve Scottot.

A próba nagyon unalmas volt, alig bírtam nyitva tartani a szemem. Aztán észrevétlenül felálltam s kisiettem. Nem bírtam elviselni, ahogy Jessica ölelgeti Scottot. Amint kiléptem Biancával találtam szembe magam.

- Na hello, te csaj! – köszöntem rá. – Mostanában soha nem látni téged.

- Á, szia Ash! Bocsi, de késésben vagyok a próbáról. – került ki.

- Hát azt már le is késted. – fordultam meg. – Már csak Scottal gyakorol. A többiek meg nézik bambán őket. – vigyorodtam el.

- Ja, értem. Akkor én leléptem. – indult el.

- Ennyi? Csak úgy lelépsz? – képedtem el. – Mi van veled?! Te nem ilyen vagy. Hisz mindened a szereplés… a csillogás.

- Olyan voltam. És téged mit érdekel? Nem szólok bele az életedbe, te se szólj bele az enyémbe. – mászott bele az arcomba. Kikerekedtek a szemeim. Na, ez teljesen nem Bianca. Oké, hogy szeret beszólni mindenkinek és néha érzéketlen meg erőszakos… de így még soha nem beszélt velem. – Inkább hagyj engem békén és menj a te Davidedhez. – válaszolta flegmán.

- Szóval erről van szó? Hogy nem az öcsédet választottam? – húztam össze a szemöldökömet.

- Nem. – jött a tömör válasz. – Nem róla van szó vagy rólad! Le se szarom, hogy kivel jársz! – kapkodott levegő után a heves kiáltozástól. – Nem érdekelnek a problémáid vagy az övé. Csak hagyj békén. – hagyott ott.

- Mi történt veled Bianca? – suttogtam magam elé. Egyszer csak egy erős ölelő kezet éreztem magamon. Örültem volna, ha Bia jött volna vissza, és ölelt volna meg, de nem ő volt az. Felpillantottam az ismeretlenre. S nem Scott vagy David, hanem…

 

A mappában található képek előnézete I give you my heart

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

-

(sayuki, 2012.07.04 17:57)

Dezsíííír!!! xD nagyon izgalmas...kíváncsi vagyok ki az aki megölelte...és hogy mi lesz Scottal meg Daviddel.
folytasd hamar :)

Sophye

(Admin, 2011.07.11 15:37)

A folytatás nemsokára érkezik, csak még a kövi fejit nem fejeztem be.:D Örülök, hogy tetszik és a 6. fejiben benne lesz Marcus is.^^

Re: Sophye

(Fatii, 2011.11.22 17:54)

okéés:D Már tükön ülök :D:D :$ Marcuus :D király..köszikee :D:D

folytit:)

(Fatii, 2011.07.06 18:08)

kérek folytit :) ha kell elirom 9x.. :$ kérlek irdmeg a folytit :) és lehet 1kérdésem?? Marcus , Ash báttyais legyen benne...:) imádom a húgi bratyó sztorikat :) :$

 

 

Profilkép



Chat


Levelezőlista




Archívum

Naptár
<< November / 2020 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 75634
Hónap: 783
Nap: 34