Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


3. fejezet - A küldetés

2010.08.25

3. fejezet - A küldetés

 

Alig bírtam követni Miruko tempóját. Mit ne mondjak, nem vagyok valami jó formába. Közbe hallottam hogy mögöttünk fut a két Uchiha is. A hajam csak ugy szálingózott a nagy erejű széltől. Néha nem igazán láttam tőle.

- Miruko...Biztos jó irányba megyünk? - kérdeztem, közbe odébb söpörtem az arcomba belelogó hajszálakat, hajtincseket. Miruko bólintott. Akkor ezek szerint ezt vehetem igennek. Futottunk még egy jó ideig majd sikeresen utol értünk a csapatot. Futásból lassú sétába kezdtünk a sor végén. Egyedül csak a saját lihegésemet hallottam. Ennyire kifáradtam volna? Basszus...

- Ha még ezt az iramot se bírod, jobb lenne többet edzened. - szólalt meg a hátam mögül Sasuke.

- Fogd...be... - mondtam lihegve majd kiegyenesedtem.

- Egyszer az életben eltudnád fogadni a tanácsomat? - morgott rám Sasuke.

- Egyszer az életben? Kérlek. Mégcsak most érkeztem. És amúgy se vagyok kíváncsi a véleményedre. - mordultam vissza rá majd előrenéztem. Igaz, csak Sasori hátát láttam, de jobb azt nézni, mint az egyik bunkó Uchihával veszekedni. Lassacskán egy szép helyreértünk. Homokos part, kék víz.

- Nos, meg is jöttünk. - jelentette ki Pein. - Egy ideig itt leszünk. - mondta majd a csapattal elindultak lefelé, a víz felé. Amikor eltűnt előlem Sasori is, megpillantottam az óceánt. Még soha nem láttam. A nap sugarai rásütöttek a vízre, és egy gyönyörű "aranysétány" keletkezett. Gyorsan visszazökkentem.

- Viccelsz ugye?! - kiáltottam utánna. - Én nem fogok itt pancsikolni! Hallod Pein!!! - ordítottam el magam jó hangosan. Ekkor erős fájdalmat éreztem a fejemen.

- Áú... - szisszentem föl majd megfordultam.

- Indulj már meg. Nem akarok egész végig itt állni. - mondta unottam Sasuke. Felment bennem a pumpa. Nem akartam most hozzáfogni veszekedni, vettem egy nagy levegőt majd megindultam a part felé. Követett Miruko, Sasuke majd végül Itachi.

- Nos, akkor mindenki öltözzön át fürdőruhára. - mondta Pein, majd Konannel együtt megindultak az öltöző felé. A többiek is követték. Én persze nem voltam hajlandó menni. Ledobtam a táskámat a homokba majd melléültem és bámulni kezdtem a kék óceánt.

- Jössz végre? - szólalt meg Sasuke.

- Nem. Megmondtam. Én nem pancsikolok. - jelentettem ki. Egy pillanatra öt éves kislánynak éreztem magamat. Sasuke felsóhajtott.

- Sawoko. Gyere már. - hallottam Itachi hangját is.

- Ahj. - álltam föl. - Jól van. Megyek már. - közben már sokakon fürdőruhát láttam. Még Mirukon is. Egy szép karamell színű bikini volt rajta, egy strandkendővel kidíszítve, ami a derekára volt féloldalasan kötve. Nagyon jól állt neki. Közben én is bevánszorogtam meg lassan átvettem a Konantől kapott bikinit. Megigazítottam magamon majd kisétáltam.

- Elégedettek vagytok? - szóltam oda a fiúknak. Ekkor mindenki rám nézett, majd a pillantásuk rám vetődött. Oké, tudom kövér vagyok. Még szemléltetni is kell? Lassan elindultam feléjük majd ledobtam a cuccaimat ismét a homokba. Sasuke arcán egy nagy vigyor jelent meg. Uramisten. Ne. A pirulás ellenszere: ne nézz rá a pasira. Elfordítottam a tekintetem majd vettem egy nagy levegőt és a víz felé vettem az irányt.

- Muszáj belemennem? - kérdeztem.

- Belesegítelek. - jelentette ki Sasuke azzal lefogta a kezemet.

- Mi a...? Mi-mit csinálsz? - kérdeztem tőle.

- Hé Itachi! Segítesz? - fordította tekintetét a bátyója felé. Itachi bólintott majd megragadta a lábamat.

- Háromra dobjuk. - mondta majd lassan elkezdett háromig számolni. Ezt nem fogom túl élni. Hallottam ahogy Sasuke elkiáltja magát majd meglendítenek és jó messzire eldobnak. Felsikítottam majd kiáltozni kezdtem.

- Ezt még csúnyán visszakapod Sasuk- - elakadt a szavam, ugyanis beleérkeztem a tenger vízébe. Langyos volt és határozottan más,mint amikor fürdesz. Még egy kis sós vizet is sikerült lenyelnem.

 

~

 

Mikor megláttam mit művelnek a srácok a méregtől úgy beborult az agyam, hogy nem tudtam tisztán gondolkodni. Átéreztem Sawi helyzetét és tudtam ez bosszút kíván. Nekieredtem a futásnak és nekirohanva beleestem a vízbe Sasukéval együtt. Felúsztam a víz tetejére és láttam, hogy Itachi is beugrik a vízbe. Na ebből baj lesz... Itachi oda úszott hozzám és Sasukéhoz s már Sawi sem volt messze tőlünk. Éreztem, hogy ebből vesztesként fogunk kijönni. Itachi a hátam mögé úszott amíg én figyeltem a másik Uchihát és lenyomott a víz alá. Benyeltem nem is kevés vizet és fuldokolni kezdtem. Ez nagyon nem jó... Ahogy egyre jobban megtelt a tüdőm vízzel annyival jobban gyengültem majd végül elájultam.

Nem sokkal később arra ébredtem, hogy valaki levegőt fuj a számba. Kinyitottam a szememet és Itachi csukott szemével találtam szemközt magam. Felemelkedett így végre kitudtam köhögni a sok vizet. Aggódó tekintek sokasága meredt rám.

- Minden oké? - kérdezte Itachi.

- Persze. Csak majdnem megdöglöttem miattad de se gáz túléltem. - húztam el a számat és fel állva futni kezdtem. Valamiért rosszul esett amit tett. És magam sem tudtam miért. Gondolkodási időre van szükségem. Sawi hangját hallottam magam mögül.

- Miruko, várj meg! - ért utol. - Jól vagy? - fogta meg a vállam, hogy megállítson.

- Nem tudom. - leheltem fáradtan. - Csak... szarul esett ez az egész. Hogy majdnem megfulladtam és még bocsánatot sem kért.

- Akart. Csak elrohantál... Amikor elájultál ő mentett ki a vízből, lerakott a homokba és aggódó hangon szólongatott. Rányomott néhányszor a tüdődre, hogy kimenjen a víz és lélegeztetett. Szörnyen félt, hogy véletlenül miatta meghalsz. - nézett a szemembe. - Sosem hittem volna de megsajnáltam, ahogy néztem.

- De akkor is megtette amit tett.

- De nem szándékosan! Véletlen volt. Csak vicc volt az egész. Higgy nekem.

Elfordultam tőle és végig gondoltam a hallottakat. Minden egyes szót. Én is sajnáltam Itachit. Hogy ő megmentett én pedig veszekedtem vele. Visszafordultam és elhúztam a számat egy apró mosolyra. Visszasiettem Sasukéékhez és Itachi elé álltam. Ő felkelt a homokból és szóra emelte a száját.

- Tudom. Sajnálod. Én is...hogy így beszéltem veled. Tudom, hogy nem volt szándékos. Köszönöm. - vigyorodtam el és adtam egy cuppanós puszit az arcára. Majd pirulva elfordultam és elindultam be a tenger felé. Reménykedtem, hogy nem haragszik rám nem is sejtve, hogy lassú léptekkel engem követ...

 

~

 

- Na ez aztán a hűha. - mosolyodtam el majd lassan visszasétáltam a többiekhez, és leültem a homokba. Néztem az óceánt, amibe a többiek fürödtek, és látszólag jól is érezték magukat. Hátradőltem, majd becsuktam a szememet. Hirtelen lépteket hallottam, amik lassan felém közeledtek. Elnémultak, majd az illető leült mellém.

- Jól vagy te is, ugye? - kérdezte. A hangjából rögtön felismertem, ki volt az. Felültem, majd óvatosan felé fordítottam a tekintetem, és elmosolyodtam.

- Persze. Nekem nincs semmi bajom. Egy kicsit belekóstoltam a sós vízbe, de azon kívül semmi. - fordítottam vissza az arcomat a tenger felé, majd mosolyomból normális arckifejezés lett.

Mi ez az érzés? Talán, honvágyam lenne? Ironikus kérdések saját magamhoz. Lassan a térdeimre hajtottam a fejemet, a hajam az arcomba esett.

- Hé, minden oké? - kérdezte nem is tudom, olyan aggódó hangon Sasuke.

- Persze… semmi baj... - válaszoltam elég szomorkás hangon. Ahj, istenem mit csinálok? Most komolyan drámát akarok játszani itt a csodálatos tengerparton? Felhajtottam a fejemet, majd eltüntettem a lila hajtincseket az arcomból.

- Sawoko... - szólított meg gyengéd hangon Sasuke. Ránéztem.

- Gyere, menjünk fürdeni. Hiszen, ezért vagyunk a tengerparton nem? - mosolyodtam el eléggé aranyosan.

- Ö... de. - válaszolta Sasuke. Épp felállni készültem amikor gyenge szorítást éreztem a csuklómon. Odakaptam a tekintetem majd Sasuke éjfekete szemeivel találkozott az enyém. Éreztem ahogy lassan elengedi a csuklómat majd végig simít egyre feljebb a karomon. Lassan végig húzta a kezét a nyakamon, majd a kulcs csontomon, egyenesen fel az arcomra. Elpirultam. Bár, egy ilyen helyzetben, ki nem pirulna el? A keze ott maradt az arcomon, majd elkezdett egyre közelebb és közelebb hajolni felém.

- Uram isten. - pirultam el még jobban. - Mire készül? Te jó ég. Miért pánikolok ennyire? - hunytam le a szemem. - Hisz úgyis utáljuk egymást, nem? Akkor meg mi oka lenne mondjuk esetleg egy puszit adni? Semmi értelme se lenn... - felpattantak a szemeim. Az ajkamon meleget éreztem, ami kellemes volt. A gyomrom görcsbe rándult, a szívem szinte majd kiesett a helyéről. Sasuke-kun engem most...TÉNYLEG?! Uram isten. De mégis, Sasuke ajkai olyan érzékien csókoltak. A kezeim szinte maguktól mozdultak. A karjaimat gyengéden a nyakába akasztottam, majd közelebb húzódtam hozzá. Éreztem ahogy az ő karjai lassan körbe fonódtak a derekam körül. Nem akartam megszakítani ezt a szép pillanatot, de ebből mégis csak az lett hogy észbe kaptam majd gyorsan elhúzódtam tőle. Ujjamat az ajkaimra helyeztem, közben folyamatosan Sasukét bámultam.

- Sasuke-kun... - szólaltam meg halkan. Eléggé kínos csend következett.

- SAWOKO! SAWOKO! - kiáltozott egy ismerős hang hozzám. Elsötétült minden majd kinyitottam a szemem. A tekintetem Miruko szemeivel találkozott, akinek a vizes hajából lassan csöpögött a víz az arcomra. Felültem, majd ránéztem.

- Mi történt? - kérdeztem tőle.

- Elaludtál. - felelte. - Már vagy negyed órája alszol. A fiúk szemét módon akartak felébreszteni. - mondta. Hát persze. Hogy is gondolhattam, hogy tényleg megtörtént az, ami csak álom volt?

- Értem. - tettem az egyik kezemet az arcom elé.

- Hé, Kendo! - kiáltott rám Sasuke. - Ennyire kifáradtál volna attól hogy egyszer beledobtunk a vízbe? - vigyorodott el. Felkaptam a vizet majd felálltam.

- Csak kerülj a kezem közé Uchiha! Elkaplak, lenyomlak a víz alá és addig tartalak ott lent amíg el nem tűnik a sharingan szemed!! - amikor végeztem egy nagy levegőt vettem. Mit ne mondjak, nehéz volt ezt az egészet egy levegővel elmondani.

- Na, gyere. - provokált tovább. Ekkor futásnak eredtem majd beleugrottam egy szép fejessel a vízbe. Hát igen. Az álom, csak álom marad. Soha nem teljesülhet be, akármennyire is szeretnénk.

 

~

 

Mosolyogva figyeltem, ahogy Sawi birkózik a vízben Sasukéval. Itachi halkan leült mellém és ő is figyelte a civakodó „párt”.

- Nem vagy éhes? - kérdezte váratlanul. Felé fordítottam a fejem.

- De. - feleltem.

Felállt oda ment egy táskához és kivett belőle 2 barackot.

- Tessék. - nyújtotta át a gyümölcsöt. Ahogy átvettem végig simított a tenyeremen a kezével. Gyorsan elfordítottam a fejem és próbáltam nem mutatni az izgalmamat. Felpezsdült bennem a vér. Mély levegőt vettem és beleharaptam a lédús barackba. Édes és puha volt annyira, hogy a leve a bikini felsőmön is végig folyt.

- Ahj... - sóhajtottam és folytattam az evést. Itachi megkopogtatta a vállam én pedig oda fordultam. Egy szalvéta volt nála. De ahelyett, hogy oda adta volna nekem előrenyújtotta a kezét és maga letörölte a folyadékot. Éreztem, ahogy óvatosan törli a szalvétával alig hozzáérve a bőrömhöz. Végig húzta a hasamon majd a mellkasomon a kezét. Mikor végzett megfogta és a háta mögé dobva beletalált a kukába. Elpirultam és elfordítottam a fejem.

- Nem megyünk úszni? - kérdezte halkan.

- De. Menjünk. - egyeztem bele s felálltam a homokból. Egymás mellett lépkedtünk majd bementünk a vízbe. Addig mentem csak be amíg a mellkasomig ért a víz a biztonság kedvéért.

- És most? - emeltem fel az egyik szemöldököm. - Csak állunk a vízben és bámuljuk egymást? - nevettem.

- Nem hiszem... - válaszolta majd odébb úszott, hogy mögém kerüljön. Na ne... Ha megint leakar nyomni a víz alá én megölöm. A kezeit felemelte és... átölelt a hasamnál fogva. A teste forró volt a víz pedig jéghideg. A fejét odahajtotta a vállam egyik oldalára. Kezdtem én is felforrósodni és teljesen vörös volt az egész arcom. Ekkor Pein kiáltozó hangját hallottam meg:

- Skacok! A küldetést lefújták így itt maradunk egy ideig. Szerencsére felkészültem Konannel és hoztunk mindenkinek sátrat. Gyertek ide és verjétek fel a sátrakat.

Felpattantak a szemeim és kibújtam Itachi meleg öleléséből majd gyors tempóban kiúsztam a partra. Pein már adogatta a sátrat mindenkinek. Sawi is ott állt és várt a miénkre. Mivel csapatok szerint alszunk együtt. Amikor oda értem és épp vette volna át Sawoko, Pein váratlanul megszólalt.

- Ti nem együtt alszotok. Mivel sok időtök lesz még ma így még kerülhet sor gyógyításra is. Tehát te és Sasuke - mutatott az említettekre - egy sátorban lesztek. És ti is ketten. - emelte a kezét rám és Itachira. Na ne... Ez nem lehet igaz. Én nem fogok Itachival aludni. Oké, hogy egészen összemelegedtünk de én nem fogok vele összejönni az is biztos. Még csak az kéne. Csak gyógyítás lesz és semmi más. Ezt most megfogadom magamnak. Átvettem a sátort és neki láttam a munkálatnak, hogy felállítsam. De valahogy nem sikerült. Itachi nevetve ült a homokban és figyelte, ahogy bénázok.

- Ne csak röhögj, hanem segíts is! - vágtam hozzá. Ő segítőkészen felállt és pár perc alatt már állt is a sátor. Behurcolkodtam és behúztam a cipzárt.

- Engem már be sem engedsz? - jött a kérdés kintről.

- De, csak átöltöznék ha lehet. - feleltem morcosan és átvettem a bikinim. Egy fekete rövid sortot és egy barna toppot vettem fel. Miután mindent elpakoltam és elrendeztem kihúztam a cipzárt. - Tessék. Bejöhetsz. - morogtam az orrom alatt. Ő nem tessékelt ki csak a hátam mögé mászott és pillanatok alatt átvette a fürdőnadrágját egy boxerre. Na ezt nem kellett volna... Ahogy megláttam benne egyből elvörösödtem és már iszkoltam is kifelé a sátorból...

 

 

 

- Most hülyéskedsz ugye, Pein?! - kiáltottam rá. - Én aludni együtt ezzel? - mutattam rá Sasukéra aki vigyorogva nézte az eseményeket.

- Túléled. - válaszolta Pein sóhajtozva. Na persze. Ha téged zárnának össze egy olyan alakkal, akinek a látványa is a hányingerbe kerget, meglátom, te mit mondanál. Ráadásul az az álom is...ÁÁ!! Megráztam a fejemet, ezzel kitisztítva az elmémet majd a sátorért nyúltam, és elvettem a narancstól. Sasuke felé fordultam majd egy könnyed mozdulattal Sasuke kezébe nyomtam a sátrat.

- Te állítod fel, te vagy a pasi. - vigyorodtam el gúnyosan. Sasuke persze meglepődött arccal nézett rám majd a földre dobta a sátrat.

- Mi az hogy én? - értetlenkedett.

- Jól hallottad, nem? - nyílt a vigyorom még szélesebbé. Sasuke vett egy nagy levegőt majd elkezdte összeállítani a sátrat. Kb. öt-tíz perc múlva készen lett.

- Szuper. - csaptam össze mindkét kezemet majd becuccoltam a Sasuke által összeszerelt sátorba. Leraktam a hátizsákomat majd kisétáltam.

- Most meg hova mész? - kérdezte tőlem az ifjabbik Uchiha.

- Csak a vízbe. - mondtam teljesen normális hangon majd lassan belesétáltam a hideg, de mégis kellemes tengervízbe, és úszni kezdtem. Kis idő múlva kiszándékoztam jönni a vízből majd elterültem a homokos parton.

- Kifáradtál? - ült le mellém Sasuke az idegesítő, nagy vigyorával.

- Jah, egy kicsit. - válaszoltam. - Hát a többiek? - kérdeztem.

- Konan és Pein sétálni mentek, Kakuzu és Hidan fociznak, Sasori, Deidara, Zetsu és Kisame ők valahol hülyülnek, vagy elmentek sörözni. Miruko és Itachi, noos... - szélesedett el az Uchiha vigyora. Lassan elmosolyodtam én is.

- Értem. - ültem lassan fel. Sasuke rám nézett.

- Tudsz főzni? - kérdezte. Mivan? Hogy jön ez ide?

- Ööö...Igen. - válaszoltam.

- Szuper. Mert mivel Konan most sétálgat valahol Peinnel, kéne egy jó kis szakács aki csinálja a vacsit. - vigyorodott el.

- Ó, hogyne. Nem vagyok valami nagyon nagy konyhatündér. - nevettem föl. - Elég sok kínos balesetem volt. - nevettem tovább.

- Mint pl.? - érdeklődött Sasuke.

- Háát. Nézzük csak. Hat évesen főztem együtt anyuval. Megkérte hogy hozzam ki a tojásokat a hűtőből. Meg is tettem. Kivettem a hűtőszekrényből, aztán elindultam anyu felé. Akkor hirtelen felbuktam apu orvos készletében, pofára estem és kirepült a tojástartó a kezemből egyenesen anyu fejére aki megégette magát a sütővel, aztán elesett. Apu berohant a konyhába, megcsúszott a tojás tengeren majd lefejelte az étkező asztalt, onnan pedig a fejemre borult egy jó nagy adag liszt is. - mosolyodtam el. Sasuke nevetni kezdett.

- Szép emlék lehetett - nevetett tovább az Uchiha.

- Az ám. - mosolyogtam tovább majd lassan a tenger felé fordultam. A nap lassan kezdett lemenni, közbe vörös, narancssárga színekben pompázott. Az enyhe sugarai a vízre tükröződtek, ami csodálatos volt.

- Milyen szép... - csúszott ki a számon. Ahhoz képest hogy pár órával ezelőtt még a hajamat téptem Sasuke miatt, most egész jól elbeszélgettünk. A nap már félig lement, amikor észbe kaptam.

- Na, akkor én megyek, és elkezdem csinálni a kaját. - mosolyodtam el majd egy kedves, gyengéd puszit nyomtam Sasuke arcára, amin persze mindketten meglepődtünk nem is kicsit. Sasuke arcán egy halvány pírt vettem észre, majd egy széles,elégedett vigyort. Én persze teljesen elvörösödtem a szeme láttára. Elkaptam a tekintetem, és a homokot kezdtem el szemlélni. Felálltam, majd mosolyogva elsétáltam. Összeszedtem nagyából ami kellett az ételcsináláshoz, majd hozzá is kezdtem.

 

A mappában található képek előnézete True Love - Igaz szerelem

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép



Chat


Levelezőlista




Archívum

Naptár
<< November / 2019 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 60166
Hónap: 2539
Nap: 73