Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


4. fejezet - A ruha vásárlási malőr

2010.08.25

4. fejezet - A ruha vásárlási malőr

 

Miután úgy elsiettem a sátorból azóta Itachi hozzám sem szól. Nem igazán érdekelt inkább örültem, hogy nem hoz zavarba egy ideig. Másnap reggel összepakoltunk,a sátrakat leszedtük és visszaindultunk a szálláshelyünkre. Mikor végre oda értünk mindenki bement a saját szóbájába és azóta totál csönd van az egész házban. Sawi hangjára rezzentem össze.

- Nem megyünk el vásárolni? - mosolyodott el.

- Pein biztos nem engedné meg. - húztam el a számat. Sawoko még jobban elvigyorodott.

- Talán nem is kell róla tudnia. Ha halkan kimászunk az ablakon és itt hagyunk két klónt szerintem észre sem veszi senki, hogy eltűntünk. - állt fel és ment oda az ablakhoz. Én is elmosolyodtam majd felálltam és követtem Sawit ki az ablakon. De mielőtt kimásztam az asztalomról levettem a hátizsákom. Szerencsére mindig benne van a megtakarított pénzem ami nem is kevés. Mire kimásztam Sawoko már a kapunál járt. Én is utána siettem és mikor bezártam a kaput fellélegeztem. A friss levegő megtöltötte a tüdőmet és tudtam most már nincs visszaút. De nem is szándékoztam visszamenni. Sietősen ugráltunk a fákon, hogy minél előbb eljussunk egy ruhaboltig. Még jó, hogy nem vettük fel az akatsuki köpenyünket mert akkor kitört volna a káosz. Bementünk és egyből a fehérnemű osztályhoz vettük az irányt. Megláttam egy vörös szatén anyagú csipkés melltartót és tudtam, hogy ez kell nekem. Gyorsan kikerestem a megfelelő méretet és már rohantam is a fülkébe, hogy felpróbáljam. Pont jó méret volt akár, mintha rám öntötték volna. Bedobtam a kosaramba és tovább keresgéltem nyugodt szívvel nem tudva, hogy már keresnek minket...

 

~

 

Ahogy láttam hogy Miruko már kiválasztott magának egy szép fehérneműt, én is keresgélni kezdtem. Lassan végig sétáltam az első soron, amikor a szemem megakadt egy igazán sexy fehérneműn. Fekete-rózsaszín, csipkés melltartója volt, az alsórészén pedig pillangós minta volt. Megkerestem a saját méretemet, majd beviharzottam egy próbafülkébe. Felpróbáltam, és körbefordultam a tükör előtt, hogy megnézzem, hogy is áll rajtam. Eléggé megtetszett, így beledobtam a kosárba, miután levettem. Mirukoval úgy kb. fél órát divatbemutatóztunk. Minimum beszereztünk mindketten legalább három fehérneműt. Lassan meguntuk a felpróbálgatást.

- Szerinted ez jól áll? - kérdeztem Mirukotól, majd kisétáltam a fülkéből. Egy vörös-fekete fehérneműben voltam. - Szerintem jó benne a fenekem. - fordultam meg majd egy kicsit megráztam a fenekemet. Miruko felnevetett.

- Nagyon sexy. - nevetett tovább. Erre én is felnevettem majd visszasétáltam a próbafülkébe, levettem, majd visszaraktam a helyére. Lassan a kasszához sétáltunk, majd mindketten fizettünk. Ekkor ajtónyitás hallatszódott.

- Jó napot. - köszönt az eladónő majd az új vásárlók felé fordult. - E-elnézést...De ez itt egy női fehérnemű bolt.

- Igen, jól tudjuk. - szólalt meg az egyik. Eléggé ismerős hangja volt, amire azonnal odakaptam a fejem. Basszus. Mit keres itt a két Uchiha?! Egy enyhe fintorral jutalmaztam a látványt.

- Fiúúúk. - mosolyodtam el eléggé erőltetetten majd gyorsan Miruko felé fordultam. - Háromra eltűnünk. - tátogtam. Miruko bólintott, én pedig lassan visszaszámoltam. Amikor az egyeshez értem a fiúk felé fordítottam a tekintetem.

- Pá fiúk. - elmosolyodtam majd intettem, és egy pillanat alatt voltak csajok, nincsenek csajok.

- A rohadt életbe. - morogta Sasuke majd kifutott az üzletből, a másik Uchihával együtt.

- Biztos jó ötlet ez? - kérdezte Miruko, közben a házak tetején ugrálva.

- Naná! - kiáltottam. - Csak menekülnünk kell egy kicsit. - mondtam. - Amúgy is, még kellenek ruhák. Nem hagyom hogy visszavigyenek amikor egy ruha sincs a kezemben. - motyogtam. Miruko sóhajtott.

- Te tudod... - válaszolta. Lassan odaértünk az egyik legjobb butikhoz a városban. Leugrottunk a tetőről majd besétáltunk a helyiségbe. Reméltük, hogy leráztuk a két Uchihát, ám ez nem így történt...

 

~

 

Mikor oda értünk felpillantottam a kiírásra: Mayo Chix. Ez az egyik legjobb bolt itt ebben a városban azok közül amiket eddig láttam.  Megpillantottam egy fekete selyem pánt nélküli ruhát amibe azonnal bele szerettem. Csak mellrésze tele volt gyöngyökkel azon kivűl, hogy tele volt csipkével. Azonnal oda rohantam, levettem egyet a tartó rúdról és már ott sem voltam. Izgatottan bújtam bele a ruhába és csillogó szemekkel nyugtáztam az eredményt. Remekül kiemelte az alakomat és hosszította az alapból rövid lábam. Beleraktam a kosárba és épp visszaöltözni készültem amikor... valaki gyors léptekkel elhaladt a próbafülkém mellett majd visszasétált és elhúzta a függönyt. Amikor megláttam ki az, teljesen ledermedtem és nem, hogy szólni levegőt venni sem tudtam. Az illető elvörösödött és véget nem érő bocsátkozásba kezdett.

- Bocsi... én ő... izé... nem tudtam... azt hittem, hogy már... felöltöztél... - fordította el rólam a tekintetét. Én bezzeg kajánul elvigyorodtam és még rá is tettem egy lapáttal:

- Nocsak... Csak nem zavarba hoztam Uchiha Itachit? - nevettem el magam. Ekkor észre vettem, hogy az arc kifejezése megváltozott. A pír eltűnt az arcáról és mélyen összehúzta a szemöldökét. Asszem itt gáz lesz... ezt nem kellet volna mondanom. Felemelte a fejét tett egy lépést felém és szóra nyitotta a száját. Én összehúztam magam amennyire csak lehet és hátrébb mentem míg végül el nem értem a falat. Ekkor ő még közelebb jött de annyira, hogy oda préselt a falhoz. Rátette a kezét az arcomra és... vadul megcsókolt. Rátapasztotta a száját az enyémre és nyelvével bejutást követelt. Engedtem neki és átkaroltam a nyakát. Ő végig simított a hátamon majd a combomon és visszatért a keze az arcomra. Elváltunk a levegő hiány miatt de ő nem elégedett meg ennyivel és újra egy csókcsatába kezdett. Majd minden elsötétült. Amikor kinyitottam a szemem egy széken voltam Itachival szemben felöltözve.

- Mi történt? - kerekedtek ki a szemeim.

- Sajnálom, hogy genjutsut kellet alkalmaznom rajtad de másképp nem jöttél volna velem.

- És most hol is vagyunk? - vontam fel a szemöldököm.

- Még mindig a butikban. Várom, hogy Sasuke is haladásra bírja Sawit. - húzta el a száját. - Ezért a kis „kiruccanásért” súlyos büntetést fogtok kapni Peintől. - tette karba a kezét. Hát ez igaz... ha a fehérnemű boltnál velük megyünk... de talán, rajtunk már az sem segített volna…

 

~

 

 

- Nem! - kiáltottam rá Sasukéra majd elfordultam tőle.

- Oké. Ha máshogy nem jössz... - mondta azzal a vállára kapott.

- H-hééé!! Azonnal tegyél le, hallod?!

- Ne most kezd a nyafizást. - morgott rám. Ekkor inkább úgy döntöttem, kussba maradok.

- Jól van. De ha a fenekemre téved a kezed, én...én kinyírlak! - mondtam.

- Nyugodj már meg. - sóhajtott föl majd elindult. - Mehetünk. - szólt oda a másik Uchihahoz aki bólintott, majd mind a négyen elindultunk. Nekem persze csöndbe kellett maradnom, így úgy döntöttem, hogy piszkálni kezdem kicsit Sasukét. Szórakozni kezdtem a hajával, hogy ne unatkozzak.

- Hagyd békén a hajamat... - morogta. Én persze csak elmosolyodtam

- Most miéért? Unatkozok. Legalább ezt engedd meg. - mondtam, azzal tovább piszkáltam az Uchiha fekete hajtincseit. Sasuke csak felsóhajtott majd ugrált tovább a faágakon. Lassan visszaértünk a szálláshelyünkre, ahol eléggé nagy fejmosást kapott mindkettőnk.

- Mégis hogy volt merszetek elszökni?!! - kezdett el kiáltozni velünk Pein.

- Az én ötletem volt. - nyújtottam fel a kezemet. - Én rángattam el Mirukot. - feleltem, mire Pein kicsit lenyugodott.

- Amaneku mehetsz, Kendo, maradsz. - mondta. Miruko lassan felállt majd kisétált. Pein felsóhajtott.

- Mivel te vagy mindennek az okozója, ma egész este ébren kell lenned és gyógyítani Sasuke szemét.

- Na de...

- Nincs apelláta! - kiáltott rám, amire összerezzentem.

- Rendben van. - motyogtam majd lassan felálltam, és kisétáltam. Amikor kiértem, nagy levegőt vettem, majd Sasukéhoz sétáltam. - Most velem kell jönnöd. - mondtam neki, azzal csuklón ragadtam, és beráncigáltam egy szobába.

- Mi van már megint? Épp focizni mentünk volna. - morogta.

- Csak kuss és csukd be a szemed! - kiáltottam rá mire az Uchiha szót fogadóan cselekedett. A kezeimet a szemeire helyeztem, és nekikezdtem a gyógyításnak.

- Hogy, hogy ilyen könnyen kezdtél el gyógyítani? - kérdezte.

- Ez a büntetésem. Egész éjszaka gyógyítanom kell téged. Nem aludhatok egy szemhunyást se. Persze, te nyugodtan aludhatsz. Attól még tudlak gyógyítani. - válaszoltam.

- Nem. Ébren maradok veled. - nyitotta ki a szemeit, majd mélyen az én szemembe nézett. Elpirultam, ezért gyorsan elkaptam a tekintetem. Nyugi, ne akadj ki. Túléled...Csak egy éjszakát kell kibírnod...alvás nélkül. Vettem egy nagy levegőt majd visszafordítottam, és tovább gyógyítottam. Közben, Sasuke VOLT olyan KEDVES hogy beszélgetett velem, amitől kicsit jobban éreztem magamat.

 

~

 

Miután láttam, hogy Sawi kiment Pein és Konan szobájából bekopogtam és benyitottam rögvest.

- Pein! - kiáltottam rá. - Nem csak Sawoko hibája volt az egész. Ha annyira nem akartam volna elmenni nem követem. - sütöttem le a szemem.

- Rendben. Akkor te is gyógyítasz. - vonta meg a vállát.

Megfordultam lesiettem a lépcsőn elsétáltam hátra a ház mögé majd Itachihoz futottam. Muszáj velem jönnöd. Gyere. - fogtam meg a kezét és magammal vonszoltam a szobájáig, mivel tudtam, hogy Sawi biztos a mi szobánkban van. Órákig gyógyítottam Itachi szemét míg végül annak ellenére mennyire erőlködtem, hogy ne, elnyomott az álom. Nagy álmosságomban azt sem figyeltem, hogy nem másom fogok aludni, hanem magán Uchiha Itachi mellkasán.

 

A mappában található képek előnézete True Love - Igaz szerelem

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép



Chat


Levelezőlista




Archívum

Naptár
<< November / 2019 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 57288
Hónap: 1668
Nap: 69